Harcsák hónapja

 

Az egész egy áprilisi tréfának hitt történettel indult. De nem volt az tréfa, tényleg április 1-jén hajnalban indult be a fogás. Ugye emlékszünk még a történetre, amikor Golyán Laci kihúzta az első két halat, innentől kezdve nem volt megállás.

 

Ezzel indult minden; Golyán Laci duplája, 5,50 és 6 kg

 

Aki azokban a napokban rendszeresen kijárt a vízpartra, láthatta, ahogy napról napra egyre több stupek lebeg a víz tetején. Volt olyan este, hogy legalább 15-20 stupek úszott a tavon egymás mellett a ludányi oldalon. (Sajnálom, hogy nem sikerült megfelelő szöget találni egy jó fotóhoz, megérte volna megörökíteni a látványt. Ki tudja, lesz-e még ilyen jó harcsás időszak a közeljövőben?) Kézről kézre adták a horgászok a módszer technikáját, a horgászboltos nem győzte utángyártani az eszközöket, ki-ki saját szájíze szerint módosítgatta a felszerelését és választotta csalihalát.

 

„Minél nagyobb, annál jobb” – ez volt az egyik leginkább hangoztatott vélemény a csalihalakkal kapcsolatban. „Én a nagy bodorkára esküszöm” – hallottam megint mástól. „Ugyan, kárász kell a harcsának, azt szereti igazán!” – hangzott egy meggyőződéses vélemény. „Olyan halat kell választani, amit leginkább elér a táplálkozási helyén. Ezért csak dévérrel csalizom!” – mondta egy másikuk. „Ami van, azzal horgászom” – jelentette ki vállát megvonva egy bölcs pecás, miközben naphallal csalizott szerelését dobta be éppen. Aztán pár perc múlva a szemem láttára volt „botra húzós” kapása. A történethez tartozik azért, hogy ez esetben nem harcsa, hanem egy bő félkilós sügér volt az áldozat. „Otthon azt mondták, hogy vigyek valami sütni való halat, az asszony leginkább a kárásznak örülne. De hát most mit csináljak, majd kimagyarázom valahogy…” – szabadkozott egy neve elhallgatását kérő horgász. Láttam, amint egy frissen fogott, kb. 80 dekás kárásszal csalizta a stupeket, melyet jelentősen át kellett alakítani, hogy egyensúlyban tudja tartani a nem kis halat, és továbbra is funkciójának megfelelően, a vízfelszínen pocskoltassa a csalit. Hogy sikerült-e aznap este harcsát fognia, illetve hogy volt-e otthon botrány az elmaradt halsütés miatt, nos, e tényeket fedje jótékony homály…

 

"Vadkan" Csaba 8,14 kg-os harcsája

 

Ezekben a napokban, hetekben a keszegfélék még a parttól távolabb tanyáztak, nehezen lehetett megfogni a csalinak valót. Főleg a hétvégi éjszakai pecák előtt, péntek délutánonként voltak bajban a harcsázók. Ha egy olyan horgász tűnt fel a tóparton, akiről tudható, hogy a finomszerelékes keszegező horgászat híve, máris begyűjthetett jónéhány „megrendelést” tenyeres keszegekre. Ha pedig tudvalevő volt, hogy az illetőnek az Öreg-tóra is van engedélye, akkor aztán nem szabadulhatott a „baráti igényektől”. (Köztudomású, hogy az Öreg-tavon jóval könnyebben lehet harcsacsalinak való karika- és dévérkeszeget zsákmányolni, de szépen megtermett bodorka vagy vörösszárnyú sem ritka fogás). Szóval, könnyen lehetett egész szezonra szóló elkötelezettségeket szerezni…

 

Virágéknál áll a bál: Gábor 5 és fél kilósa

 

A horgászok tehát aktívak voltak, hétről hétre gyarapodott a kifogott harcsák száma. Próbáltuk nyomon követni a fogásokat, persze nem tudunk a teljesség igényével elkészült statisztikával szolgálni. Azt majd jövőre, az idei fogási naplók feldolgozása után tudjuk megtenni. Amiről tudunk: áprilisban és május első feléig 35 darab biztos fogásról hallottunk, jellemzően 5 és 8 kiló közötti hareszek kerültek a partra, a fogások egy része fényképekkel is dokumentált. Ezen felül néhány visszaengedett bajszos örülhet tovább a víznek, mert vagy nem érték el a kifogható méretet (májustól 80 cm), vagy a kifogójuk vallja a C&R elvét. A mellékelt fényképek minősége sajnos elég változó, de a hangulat visszaadásához talán megfelelő. Több horgásztársról is tudunk, akik szintén szép fogásokkal büszkélkedhetnek, de nem tudjuk képekkel bemutatni. Kelemen Gabi, Tóth „Doki” Endre, Bárány „Bajza” András, Baranyi Laci, és még sorolhatnánk.

 

A papa sem akar lemaradni: Virág Ferenc első harcsája, 5 kg, viharban

 

Ez idő tájt – és még azóta is – sokan találgatták, vajon minek köszönhető ez az intenzív harcsamozgás, miért tűntek fel szinte a semmiből a 6-8 kilós harcsák? Láttuk már máskor is, hogy egyes halfajok megjelennek, egy szezonban szinte csak azokat lehet fogni, aztán mintha nem is lettek volna – vagy ha mind egy szálig horogra kerültek volna – eltűnnek több évre. Ilyen volt például sok évvel ezelőtt a kárász. Nem volt ritka, hogy egy klasszikus fenekező szerelék mindhárom horgán (akkoriban még lehetett három horgot használni) egy-egy kárász akadt fenn. Aztán egyszer csak eltűntek. Vagy pár évvel később a bodorka, melyekből akkora példányokat lehetett fogni rendszeresen, hogy tényleg szákolni kellett. Azok is eltűntek, évekig egy sem akadt horogra. Volt pár éve egy jó szilvaorrú időszak is. Azok a halak természetesen telepítéssel kerültek a tóba, de amíg „tartottak”, nagyon nagy élményt adtak a horgászoknak. Nem állítom, hogy mindegyik horgon végezte, az eltűnésükben minden bizonnyal intenzív szerepet játszottak a kormoránok is, „akik” előszeretettel vadászgatták a hosszúkás testű, könnyen nyelhető halakat. Vagy a törpeharcsa, melyeket nem szívesen látott a pecás a tóban, mert ha megjelentek az etetésen, minden más halat kitúrtak onnan. Felvették a „húst” – giliszta, csonti –, de nem kímélték a bojlit sem. Nem sírunk azért, hogy eltűntek a tavainkból. Ehhez – sajnos – kellett a 2006-os halpusztulás is, melynek talán egyetlen pozitív hozadéka lehet, hogy a törpéket kiűzte a vízből. De azt hiszem szívesen mellőztük volna a hatalmas termetű, elpusztult harcsák, süllők, busák, pontyok és keszegek tömegeinek látványát, még annak árán is, hogy más módszerekkel kell megküzdeni a törpeharcsákkal.

 

"Vadkan" ismétel: 6,60 kg

 

De vissza a harcsákhoz. Miért és hogyan jelentek meg vajon éppen most, áprilisban? A tópartot járva az ember hall néhány „magyarázatot” a horgászoktól. Egyes hangok szerint a most kifogott halak frissen kerültek be a tóba, méghozzá a tavaszi telepítéskor „nem minden tartályban volt ponty, az egyikben voltak ezek a harcsák, ezeket most kifogtuk, nincs is több”. Valljuk be, elég hajmeresztő magyarázat. Egyrészt a telepítések nyilvánosak, - maga a lehalászás is, el lehet jönni, meg lehet tekinteni –, nem beszélve a behelyezésről, ahol alkalomról alkalomra számos horgásztárs van jelen, de eddig még senki nem jelezte, hogy harcsát látott volna becsúszni a pontyok helyett. Másrészt miért is titkolná az egyesület, ha ragadozót telepítene a tóba – amire az elmúlt években azért nem egyszer volt példa. Érdekünk, hogy minél vegyesebb, változatosabb legyen a halfauna, minél izgalmasabb, sokszínűbb legyen a horgászat is. Véleményem szerint éppen hogy dicséretes volna a ragadozók további telepítése, azonban van egy kis bökkenő: a süllő, harcsa és csuka kilónkénti ára sokszorosa a ponty és keszeg áraknak, sajnos ritkán engedhetjük meg ezt a kiadást magunknak. Tehát szó sincs friss telepítésről, keressünk inkább természetes magyarázatot a jelenségre.

 

Azt tudjuk, hogy a harcsa táplálékdús vizekben igen gyors növekedésre is képes, néhány éves korára más halakhoz képest jóval nagyobb nagyságot is elérhet. Ha tavunkat egy átlagos, vagy az átlagosnál valamivel jobb táplálék-ellátottságú víznek tekintjük, akkor nem kell csodálkoznunk, ha néhány év alatt szép példányokká fejlődnek benne a harcsák. A szakirodalom azt mondja, hogy a harcsa kétéves korára félméteresre és másfél kilósra nőhet, négyévesen négykilós és nyolcvan centis, hatévesen 10 kiló körülire és méternél is hosszabbra nőhet. 10 évesen 20 kiló és másfél méter lehet a nagysága. Ha azt vesszük alapul, hogy a 2006-os tömeges halpusztulás elvitte harcsáink legnagyobbjait és legtöbbjét – maradni maradt, ezzel kapcsolatban ne legyen senkinek kétsége –, az azóta eltelt hat év éppen elegendő ahhoz, hogy a pusztulás utáni friss szaporulat a most kifogott példányok 5-8 kilós súlyára tudjon hízni. Emellett több horgásztól is hallottuk, hogy a máshol, főleg az Ipolyon megfogott kisebb, de méretes példányokat áthozták a Pontyos-tóba, nem beszélve az árvizek, kiöntések alkalmával a réten, pocsolyákban maradt, megmentett halak tömegeiről. A harcsák tehát a pusztulás után is (ismét) jelen voltak a tóban és szépen tudtak gyarapodni. Szintén szakirodalmi tények bizonyítják, hogy a harcsa képes megenni szinte minden táplálékot, ami egy adott vízben előfordulhat. A harcsák gyomortartalmának 70%-a hal, leginkább karika- és dévérkeszeg, emellett az adott vízben megtalálható szinte valamennyi más halfaj is. Küsz, durbincs, sügér, és főleg a mi tavunkra jellemző ponty is. A harcsákra is jellemző a kannibalizmus, kisebb fajtársaikat is elkapják, ha lehetőségük van rá. Jelentős mennyiségben található gyomrukban a mederből kiszűrt álca és lárva, gyakran nyúlnak békák után, emellett a rák- és kagylómaradványok bizonyítják, hogy nem vetik meg a könnyebben megfogható falatokat sem. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Pontyos-tó faunája ideális a harcsák számára. Látjuk, hogy az utóbbi években ismét nagyon gyakran és egyre több rák kerül a szemünk elé és horgainkra is, kagylót százszámra tudunk gyűjteni stégjeink előtt, nem kell panaszkodni a keszegállományra sem, de leginkább az évről évre gyarapodó, méretében is egyre szélesebb spektrumot mutató pontyállományunk adhat jól felhasználható takarmányt a harcsák számára. (Ne feledjük, hogy a tavalyelőtti nagy árvizek idején ezerszámra hordtuk a megmentett pontyivadékot a rétről a tavainkba, azok szépen növekednek, kellemesen húsos falatokat biztosítanak a ragadozóknak.)

 

Úgy látszik, tényleg csak párosával megy: Barta József dupla fogása

 

Akkor hát kell-e nekünk a harcsa a tavunkba? Örülünk, vagy sem, ha az áprilisihoz hasonló fogásokról hallunk? Érdekünkben áll, hogy a harcsák le tudjanak ívni, szaporodni képesek legyenek nálunk? Ha szeretnénk is, azt mindenképpen tudni kell, hogy a harcsa melegigényes halfaj, ivarérése hosszú. Jól felmelegedő tavi környezetben – mint a Pontyos-tó – az érettség hamarabb bekövetkezik, mint a mély és hűvös folyókban, de nem feltétlenül áll arányban a testmérettel. Azt mondják, a hűvösebb vizekben az aránylag nagy példányok (7-8 kg körüliek, amilyenek horogra kerültek nálunk) is éretlenek lehetnek, de a tavunkra inkább az a jellemző, hogy már a 2-3 kg-os példányok is szaporodnak. Megvan tehát az esély, hogy a kifogott példányok már ivadékokkal tudták népesíteni a tavunkat.

Viszont abban is biztosak lehetünk, hogy az áprilisban és az azóta kifogott 35-40 darab harcsával nem tűnt el a teljes, hasonló nagyságú állomány. Ott úszkálnak még a bajszosok a tóban, biztosak lehetünk benne, hogy a 6-8 kiló átlagsúlynál még jóval nagyobbak is. Úgyhogy stupekra fel!

 

(Ha vannak még az idei harcsás fogásokról képeitek, küldjétek el az info(kukac)oregpotyka(pont)hu címre, aztán azokat is felrakjuk a többiek mellé)

 

Copyright © 2018 Öregpotyka. Minden jog fenntartva.